« vissza a kezdőlapra

Néhány nyomós ok,
miért is foglalkozunk ezzel a területtel:


Gyülekezetben élő egyháztagokként és presbiterekként sok szomorú élményben volt részünk, mennyire megnehezíti az Igére figyelést,

» ha az igehirdető hangja az érthetőség határán, vagy csak az alatt jut el a hallgatóhoz.

» ha a már eleve viszhangos templomtérben a hangerő fokozásával próbálnak úrrá lenni a helyzeten.

» ha a berendezések minősége, vagy az összeállítás kivitelezési hibái miatt a hangzás leginkább a pályaudvari bemondóéra emlékeztet, netán búgás, recsegés "szinesíti" a prédikációt.



A templomi hangosítás olyan, mint a foci: mindenki ért hozzá.
Születnek ebből is néha jó eredmények, de higgyék el, ez ritka "kegyelmi ajándék" a gyülekezet számára. Az esetek többségében az olcsó végül nagyon is drágává válik, mert nem az elvárt eredményt nyújtja, vagy még rosszabb esetben végül ki kell cserélni az egészet egy "igazira".



Templom építkezéseink az utóbbi években eljutottak a generál-kivitelezések korszakába. Ez nyilvánvalóan kényelmes, biztonságos, sok esetben elengedhetetlen a pályázati pénzek elszámolása, és a minőségi, garanciális biztosítékok miatt. Ugyanakkor lássuk be: templomunk nem áruház, bank, vagy üzemcsarnok. A generál-kivitelezők tálcán kínálnak ipari megoldásokat a világítás és a hangtechnika kérdéseire. Korántsem biztos azonban, hogy ezek a megoldások képesek lefedni - vagy egyáltalán ismerik - a gyülekezeti közösség igényeit.



A templomi hangosítás valahogy mindig a fontossági sorrend végére kerül. Ha valamire már nem jut pénz - és hol jutna mindenre -, biztosak lehetünk benne: ez lesz az. Lássuk be végre: Isten házának elsődleges funkciója, hogy ott hirdessék az Igét, és azt hallgassák az emberek. Hallhatóan. Érthetően. Ha ez nem elég fontos számunkra, gondolkozzunk el, mi minden előzi meg a sorrendben.

« vissza a kezdőlapra